Hát nem is tudom. Tényleg nem tudom. Mindenki eltűnőben, magam vagyok és boldogít a tudat, hogy én jártam itt először. Megkérdezek bárkit, hátha nem rohannak el. Mert nekem mindig szükségem van impulzusokra. Ma négy embert kérdeztem meg az utcán, hogy tud-e adni egy cigit. Aki azt mondta, hogy igen, azt vállon veregettem, hogy nagyon rendes ember! És nem fogadtam el a cigijét. Ezzel a hülye Ville-gyerekkel mi lehet? Hallgat, mint a sír, pedig már kezdett megmozdulni. És Oci, az életvidám gót csaj, aki a havernek is jót tett. Nekem mindketten fontosak. Meg persze a rajongóim is. És a zenekar, meg a menedzserem, bár őket épp le se szarom. Évek óta itt lebzselek Amcsiban.
Azt se mondhatom, hogy keveset cuccozom. Délután négy óra és már szippantottam egyet. Veszélyes ez a napszakasz. Én éjjel élek igazán, ilyentájt pedig fura ötleteim támadnak. Például hogy elindulok az utcán csukott szemmel, megállok egy ház előtt és az első reklámtábla alapján bemegyek valami random boltbe. Úhuhú! Cihiátriai rendelő. Ott mit keressek? Még a végén beutalót és muszájdzsekit is kapok. Talán az ismertségemmel kimagyarázom. Hátha egy jó ízlésű doktornőt fogok ki. És az én ízlésem se semmi, szóval ha jól néz ki, nem is olyan hülye ötlet ez. A zsebemben találok egy bivalyerős toroktisztító cukorkát, azt még bedobom. A szemeim ki vannak pattanva. Ez kiemeli a hajamba tűzött tollak feketeségét, most úgy érzem.
- Jó napot kívánok! - köszönök az üres folyosónak.
Katonás léptekkel, kezeimet a hátam mögé téve kezdek járkálni. Jól odacsapom a bakancsomat.
- Ec-pec-kimehetsz, holnapután kinevetsz! Sérves véreb mérges vére, ugorj cica rá a brémre, hopp!
Most találtam ki és nem tudnám még egyszer elmondani ugyanígy. Lehet, hogy egy-két irodából kinéznek majd. A számolósdival a kettes szám jött ki, úgyhogy kopogok. Aztán be is nyitok.
- De szép szoba! Itt sokan elférnénk, de csak én jöttem. Nem baj?
Beszélek, beszélek. Itt pókerpartikat is lehetne tartani, olyan elit kártyabulikat. Nagyon szép a kárpit, a berendezés. Komoly. Már csak egy igen jó minőségű whiskey hiányzik az asztalról. Azzal lenne az igazi.
- Jó napot kívánok... - találom meg tekintetemmel a doktornőt.
Megállok, összeütöm a sarkaimat. Becsapom magam mögött az ajtót, lendületből, jó erővel.
- Nem zavarok?
Bárgyú mosollyal várom, hogy igent mondjon. Nemet. Azt, hogy nem zavarom. Jó lesz ez.